«…közöttük ismeretlen a szüzesség, és sem a férfiak sem a nők nem gyakorolják a vallást;
mind házasságban élnek és mind szaporodnak, mivel a mértékletes élet a gyermeknemzést
kívánatosabbá teszi a szemükben. Háború nem tizedeli őket, és túlságosan megerőltető testgyakorlatok sem sanyargatják.»
Cervantes: Két kutya beszélget
Két kutya beszélget
Berganza és Cipion, a valladolidi irgalmasok kórházának alamizsnagyűjtő kutyái egy éjszakára csodálatosképpen hozzájutnak az emberi beszéd képességéhez. Ezen az éjszakán aztán kiöntik magukból mindazt, ami hosszú kutyalétük alatt szívüket nyomta. Minthogy sorsuk az emberhez kötötte őket, a szó természetesen az ember körül forog, és a két kutya lendületes dialógusán át különös beállításban tűnnek fel az emberi törekvések, erkölcsök, szokások.
Don Miguel de Cervantes Saavedra, aki főművében, az egyszerre nevettető és megrázó Don Quijotéban örök monumentumot állított a részvétre méltó emberi gyarlóságnak, ezzel a kis dialógusával kaleidoszkópszerűen forgó tükörsorozatot tart elénk, melynek mindegyikében más és más gyengénket pillanthatjuk meg. Rövid, színes, ragyogóan tömör és kalandosan érdekes epizódokon át a társadalom minden rétegéből számtalan figura merül fel az emberi önzés, ostobaság és hitványság torz gúnyájában s a két bölcs, sokat tapasztalt és józan ítéletű kutya egyiken sem hagyja rajta a keresztvizet.
El coloquio de los perros (The Conversation of the Dogs or Dialogue between Scipio and Berganza) is a short story from the collection Novelas ejemplares. Written by Miguel de Cervantes, the author of Don Quixote, it is actually the continuation of a story entitled El casamiento engañoso (The Deceitful Wedding), which is about a suitor duped out of his wealth by his conniving young bride. The experience lands the suitor in a hospital from venereal disease, and through a window of it, presumably in a delirium, he sees and hears two dogs begin to speak at the stroke of midnight. This gives Cervantes an opportunity to humorously satirize the society in which he lived; the dogs discuss their experiences with their human masters and other aspects of society. Cervantes leaves the reader to determine whether or not the dogs have actually been talking or the bedridden man has imagined it.
ANTHONY J. CASCARDI A Dog's-Eye View
FÉLIX CARRASCO El coloquio de los perros. Veridicción y modelo narrativo
JULIO RODRÍGUEZ-LUIS Autorrepresentación en Cervantes y el sentido del Coloquio de los perros
L. A. MURILLO Cervantes' Coloquio de los perros. A Novel Dialogue
PAUL CARRANZA Cipión, Berganza, and the Aesopic Tradition
ROGELIO MIÑANA Metaficción y monstruosidad en el Coloquio de los Perros de Cervantes
STEPHEN HESSEL The Dog's Growl. Narration in Las novelas ejemplares